"Nevetni könnyű, de szeretni nehéz. Sírni könnyű, de feledni nehéz."

Egy fiatal lány áll kinnt a réten
Egy könnycseppet látunk a szemében.
A tekintetével fürkészi az eget,
A szerelme vajon kivel és hol lehet?
Érkezik egy fiú is lehajtott fejjel,
Ránéz a lány könnyes szemekkel,
Elcsatten egy pofon, s a fiú tudja miért kapta,
Leül a lány, a fiú sírni hagyja,
Megfordul a fiú, s elindul tétován,
Még visszanéz, de a lány csak sír tovább.
Este az ágyban eszébe jut kedvese,
S könnyekkel lesz tele a fiú tekintete.
Lecsukja két szemét, elalszik végre,
Kinnt pedig a leány tovább sír a réten.

Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz,
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez,
Milyen szép vagy! Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak vissza térsz, nem szeretsz és nem remélsz...
Ugye nem félsz??

Kicsi világon kicsi lányka hullajtja könnyeit kicsi szobájába kicsi szívét összetörték kicsi kést szívébe döfték mefordult a kicsi lányka kicsi lánykát kidöfte hátba? Kést látott szerelme kicsi kezébe ki ott állt kicsit félve kicsi száján egy hagse jött ki csak nézett a kicsi lányka szemébe kicsi szobában öszerogyott a kicsi lányka szerelme szemébe nézett utoljára kicsi szemét örökre behunyta a fiú letérdelt a kicsi lányka mellé kicsi karjával átölelt s halkan a fülébe súgta: Szeretlek Kicsim!

Van egy igaz szerelem,
Van egy igaz mosoly,
Van egy igaz barárság,
Van egy összetört szív,
Van egy könnyes lélek,
Ez van...ez az igazi élet...

Szívem a fájdalomba belehasad, itthagyott ő, ki mindennél fontosabb, Csak ámított, azt mondta nemhagy egyedül, a szívem most is a magány elől menekül.

Hazudd, hogy szeretsz,
Hazudd, hogy élek,
Hazudd azt, hogy semmitől sem félek...
Hazudd, hogy szép vagyok,
Hazudd, hogy jó vagyok...
Hazudd azt amit én akarok!

Legyél boldog még akkor is, ha sírni kell, Vigyorogj egyedül akkor is, ha nincs kivel, Legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj, Legyél boldog még akkor is, ha nem muszály. Legyél boldog még akkor is, ha meghaltál, Örülj annak is, hogy semmit nem kaptál. Legyél boldog  még akkor is, ha nagyon fáj, Legyél boldog akkor is , ha nem muszály.

Eszembe jut egy emlék,
Egy szerelem, s az a fiú akit szívből szerettem.
De ez már a múlté, mert ő megcsalt, aztán elhagyott,
Most összetört a szívem,
S meghalni akarok...

"Valaki titokban rólad álmodik, Valaki rólad szövi legszebb álmait, Valaki téged nagyon-nagyon  szeret, Valaki boldog ha melletted lehet, Valaki szemében miattad könny ragyog, S hidd el, ez a valaki én vagyok!"

A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta,
A lány sírtvégette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Mikor a lány sírjára virágot tett.

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk soha nem felejtünk el!"

Csak egyszer sírnál úgy, mint én érted,
Csak egyszer éreznéd azt, amit én érzek,
Csak egyszer látnád a könnyet az arcomon,
S megtudnád milyen az igazi fájdalom...

"Csak akkor tudsz igazán szeretni, ha megtanulsz sírni!" 

Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni,
S kijössz a temetőbe síromat megnézni...
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
"Itt nyugszik ki veled boldog akart lenni!"

Haragszol arra kit elkell felejtened,
S rádöbbensz arra, hogy mégjobban szereted!
Gyötörni akarnád, de nincs hozzá erőd!
Mert tudd meg, te még mindig szereted őt!

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni, kell tudni sírni.
Valakit megunni, aztán vissza hívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk csak egyetlen egyszer!